Sunday, June 18, 2017

Szorongó szemek

Be szeretnék mutatkozni.
De nincs hangom. Elment. Elment valahová egyedül.
Csak idő kérdése, és megkerül.

A hangom, megint a hangom.
A hangom biztos fázik, mert remeg.
Hideg időket élünk.
Csecsemőpózba csomagolnám az összes sebemet.

Fáj a pocakom, pedig már egy jó ideje nem rugdosnak a pad alatt.
Lehetnék a sosem kérdett néma szónok, ha már más nem maradt,
lehetnék a megártó sok a jóból, 
a pályát tévesztett acélgolyó, mely véletlenül arcon csókol,
csak több izom kell, kevesebb mell,
és már harcolhatok is egy magamnál nemesebbel,
elnyomásban részesíthetem a sosem látott csikkem,
mely segítene, hogy magam igazán mű-vésznek higgyem,
de nincs se hangom, csikkem, se izmom,
csórén szemhéj-szkanderezem magammal a piszkon.
Nem túl nagy diadallal.

Nézel.
Nézel, látom, hogy nézel, engem nézel,
én be szeretnék mutatkozni,
de túl halk vagyok, 
te túl messze
vagyis túl közel,
és épp ezért nem érsz el.

Csak fordulj.
Csak fordulj el.
Csak fordulj el, és hallgasd, ahogy üvölt a hallgatásom.
A pocakomban smirglivé mordult a naiv bársony.

Fáj a pocakom, pedig már rég kinőttem belőle,
fáj a pocakom, amikor ki kell állnom, oda, előre.
Fáj a pocakom, ha két szem
kell túl sokáig nézzen.

Fordulj csak.
Fordulj csak el.

Egy görbe gombolyag tekereg a gyomromban,
nézi, de nem látja se sámán, se orvos,
de én érzem, hogy pont most is ott van,
és nála van a hangom, és tőle jön a hideg,
és tőle jön a csend is, amikor a fülembe sziszeg,
és napok óta zsarol ezzel a megdermedt szívvel,
és te megint megvendégelted egy csinos all inclusive-vel...
mert nézel.

Nem tudsz becsapni, látom, hogy nézel.
Tekinteted felhuszonnégyel.
Kezedben egy papírlap, az én kezemből szökni kíván egy összegyűrt tétel,
a szemedből szökni kíván egy zsebkés, mely pocakomba lékel...

Uram, a késedért jöttél? Itt van bennem. Még ingyenes az átvétel.

Vedd el a késed,
vedd el, ha kéred,
és vedd le a szemed rólam,
mert menten mentál-vedlem, ahogy látom, hogy látod, hogy szóltam.

Nem jön elő a hangom. Elbújt. Megriadt.
Egypár vagy egy pár szem miatt.
.....................................

Nézz.
Nézz nyugodtan, mert most már nem mozdulok.
Eddig csak eltalált egy tekintet-csepp,
most érzem, hogy zuhog.
Túl sokan vagy.

Lehetnék a hang, ami elmegy valahová egyedül, 
és elbújik a szemem sarkában, 
és mindenkit elkerül,
és akkor nem nézik, 
és nem fordulnak,
és talán annyira hideg se lehet,
és még a pocakom se fog fájni többet,
csak szedd le rólam a szorongató szemed...

Be szeretnék mutatkozni.
És be szeretnék úgy bemutatkozni, hogy közben nem fáj a pocakom.
Én összehajtva cipelem a keresztem.
Ez itt az én csomagom.
Szorongat a szemed.
Szorongató szemek.
Szorongó szemek.

Bemutatkoztam már.
Csak épp a szorongató szemetek sarkából néztetek.







No comments:

Post a Comment