Thursday, June 29, 2017

Olyan apró

Olyan aprónak tűnök.
Aprók a szemeim. Apró az arcom.
Most születek. Most alszom.
Makacsul ragaszkodik a két most egymáshoz. 
Most megáld magammal az élet. Most megátkoz.

Olyan apró voltam.
Most állok lábra először. Most mondtam ki az első szavam.
Most gáncsoltak el az udvaron. Most beárulnám, de azt mondták, hagyjam.
Most írom az első házimat. Most kapok ki először, hogy nincs meg.
Most nagy akarok lenni. Most a kert végéből ások elő egy olcsó kincset.
Most lettek először barátaim. Most hagytak először magamra.
Most vagyok függő. Most vagyok független. Most vagyok az áramütés. Most vagyok a szívkamra.
Most zavarok. Most zavarnak. 
Most időt hagyok a majdnak.

Olyan apró vagyok.
Két most között produkálom magam.
Most versenyautó vagyok. Most dodzsem.
Most örökké fennmaradok. Most lenn.
Most élek. Most nem.
Most világítok. Most megvilágítanak. 
Most én alakítom a holnapom. Most ő engem farag.
Most írok. Most sírok. Most összegyűröm.
Most kitüntetnek. Most meggyónom minden bűnöm.
Most felnövök. Most összemegyek. 
Most kigömbölyödöm. Most jön a gyerek. 
Most megy a gyerek. Most véget ér az álom.
Most rettegek tőle. Most alig várom.

Olyan apró leszek.
Most mazsola vagyok. Most egy mag.
Most vigyáznak rám. Most elhagynak.
Most szőke vagyok. Most fehér.
Most nem bánt az idő. Most elér.
Most elfelejtenek. Most eszükbe jutok.
Most nyitva van a szemem. Most örökre csukott.
Most vesztettem el egy pillanatot. És most még egyet.
Most épp a pillanat nem hagyja, hogy fékezzek.
Most hajtok a majd felé. De a majd is csak egy most.
Most bepiszkítom magam, de a holnap tisztára mos.
Most elbújtak a pillanatok. Most megnőttek a napok.
Most összemegyek én.
Olyan apró vagyok.





No comments:

Post a Comment