Tuesday, June 20, 2017

Nem középiskolás zokon

Húszéves vagyok én éppen,
bentlakásom szegletében
csöndben
könyvem

lapozgatom fel-alája
így készülök a vizsgára:
megtűrt
lektűr.

Nyomdahibák tömkelege,
s ki tudja még, mi baj vele,
birka
írta.

Ezt kérik, hogy azzá legyek,
aki farkasokkal cseveg:
csatár
tanár.

Lehettem volna grafikus,
bár abból is csak laikus,
hitvány
kislány.

De rám ragadt a hivatás,
ennyi hajtott, mi tagadás:
taní-
tani.

Korlátolt és műveletlen -
mondta, és én fallá lettem.
Bágyadt.
Sápadt.

Ehhez azért több kell, kérem, 
pótvizsgára visszatérjen!
Lesz-e
mersze?

(...)

Ha örül most őnagysága,
hogy Dóra a netet járja
s kattog-
pattog,

tudja meg, hogy nincsen vége,
bemegyek én júli délre,
az ám,
lazán!

Lekezel? Nem lábadozom.
Vállam remeg, de megvonom,
orrom
folyjon,

nem lógatom én, ma már nem,
elég lesz egy rövid ámen:
Isten
vigyen!

ez a két sor.
az ilyenekért érdemes billentyűt ragadni.


Félreértés ne essék nyilvános (köz)helyeken: 

1. Nem, nem buktam meg. Egy hajszálon múlt.

2. Igen, megyek javítani. Magamért,

3. Kellett egyet aludjak az akkori napra, hogy tisztán lássam a dolgokat, és ne kezdjek el fejetlenül szájberszurkálni, mint két évvel ezelőtt. Biztos vagyok benne, hogy az illető egy nagyszerű szakember (Horger Antal is az volt). Nem az fájt, hogy ötöst kaptam vagy hogy rosszul szerepeltem a vizsgán (tényleg nem szerepeltem a legjobban: nem tudok szóbelizni, egyszerűen fizikailag képtelen vagyok reszketés, gyomorgörcs és agyvákum nélkül levizsgázni bármiből is). A hozzáállása fájt. A lekezelő attitűdje. A képmutatása. Mert a könyvében számtalanszor leírja, hogy nem alázunk porig gyereket (helyette "dícsérni" (sic!) kell); óvatosan kell osztályozzuk a teljesítményét (az osztályzat is pillanatnyi, nem reprezentatív jellegű), és nem (csak) a lexikális tudás bővítésére kell hajtsunk...

Úgy látszik, hogy ez csak az alsó tagozatosokra vonatkozik.
Az egyetemisták még várják ki a sorukat.

7 comments:

  1. Szia! Nagyon menő lett az egész (szokásosan), de ezt a versszakot sehogy sem értem: "
    tudja meg, hogy nincsen vége,
    bemegyek én júli délre,
    az ám,
    lazán!"
    Lehet nagyon béna vagyok de mit jelentsen az, hogy júli délre?:D

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szia!

      A júli dél igazából a pótszessziós vizsgadátumra utal: a pótszesszió júliusban van, ugyebár (lehet nem épp délben fog kezdődni ez a pótvizsga, dena). Azért "nincsen vége", mert nem vagyok megelégedve az előző vizsga végkimenetelével, és azért megyek "lazán" (legalábbis lazábban) a folytatásra, mert (1) már megedződtem, tudom, mire számíthatok, (2) nincs már veszíteni valóm se igazából.

      Köszi szépen a hozzászólást, örülök, hogy tetszett a vers (annak is, hogy rendszeres olvasó vagy), remélem így most már érthető(bb) lett egy kicsivel a köret. :)

      Delete
    2. Igen, köszönöm��!!

      Delete
  2. Nekem is tetszett, elolvastam a tanításról írt értekezésedet is. Valóban élmény volt elolvasni, de ha tényleg ezt érzed hivatásodnak akkor muszáj lesz leküzdened mihamarabb a szóbelizéstől való görcseidet. Emellett sajnos nem lesz minden utópisztikus a tanügyben, mint ahogyan arról írtál, sajnos "jobbnál-jobb" helyzetek és szituációk várnak majd. De én ettől függetlenül bátorítalak mégis, hogy próbáld meg és ne foglalkozz feltétlenül a jegyek mennyiségével. Fontosabb, hogy ezeket a görcsöket és "félelmeket" hagyd el, hiszen az előadásmódod, a szavaid és a felkészültséged számítanak leginkább ezen a pályán. És megint csak azt mondom hogy sajnos, mivel lesz még olyan, hogy valaki lekezelő lesz veled. Rövid sztori: jelentkeztünk a versenyvizsgára. Tanítónéni mellettem megijedt és kicsit elpityeredett mivel be sem voltak írva a jegyei. Inspektor flegma reakciója: és akkor a gyerekek előtt is ezt fogod csinálni?
    Senki sem fog elítélni ha nem vagy tökéletes, és nincs csillog-villog a bizonyítványod. Nagyobb hangsúly kell kerüljön a személyiségedre, bátorságodra és önbizalmadra, ezek a tanításhoz szükséges "fegyverek".
    Sok sikert és kitartást!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Hűha. Először is köszönöm szépen a bátorítást és az őszinte tanácsokat. Ami a görcseimet illeti, igyekszem "megemberelni" magam ezen a téren, már a középiskolás éveim óta küzdök velük. Érdekes, hogy gyerekek előtt nem jönnek elő. Tanítottam egy hétig angolt egy nyári táborban, és egy pillanatig nem jutott eszembe szorongani előttük. Azóta is gyakran besegítettem itt-ott a (most már volt) iskolámban. Az egyetemi szemináriumok vegyes reakciókat váltottak ki belőlem: sokszor sikerül érdekesen és kreatívan bemutatnom az adott témát - és sokszor mindent elfelejtek, csak hebegek-habogok, hasalok a semmiről a magyar egy érthetetlen nyelvváltozatán. Sokszor a kedvenc tantárgyaimnál áll be a kékhalál, és számomra közömbös tantárgyakból tartok érdekes előadásokat. Fogalmam sincs, mitől függ ez, őszintén. De teljes mértékben igazad van abban, hogy ezt le kell győznöm, így tényleg nem lehet. A jegyekkel is igyekszem nem foglalkozni, ahogy írtad, vannak náluk sokkal fontosabb dolgok, inkább azokra fektetem a hangsúlyt. Remélem, mire versenyvizsgáznom kell, belejövök. :)

      Delete
    2. Az egyetem érdekes világ, megmagyarázhatatlan dolgok történnek ott. Igazából nem is az számít igazán amit ott esetleg elrontasz vagy nem csinálsz jól. Sokkal fontosabb hogy légy kreatív, képes legyél megoldani különböző problémákat. Gondolok itt arra, hogy bekerülsz a tanügybe, akkor szervezd meg esetleg az ingázást, órarendet. Emellett ha találkozni fogsz gyengébb gyerekekkel (akiket nem fog érdekelni egy eposzról szóló értekezés), akkor hogyan tudsz bánni velük, feltalálni magad. Az egyetemi tudásod kb felére lesz szükséged, a másik felét pedig nem tanítják meg. Rosszul tud esni, ha elszúrsz egy előadást, de a gyerekeket úgysem ez fogja érdekelni. Sokkal jobban kíváncsiak a képességeidre, elveidre, és nagyon vágynak a szeretetre, törődésre és elfogadásra. Lehet, hogy csalódni fogsz a legtöbb gyerek tudásszintjében, de nem is az a legfontosabb szerintem.

      Delete
    3. Igen, hasonlókban bízom én is. Abban is biztos vagyok, hogy párszor csalódni fogok, de nem is az a célom, hogy mindenkiből bölcsészkaliberű irodalmárt faragjak. Mások vagyunk, más értékrenddel, más érdeklődési körökkel. Ha már sikerült egyfajta szemléletet átadnom nekik, ha segíthettem a gondolkodás és a gondolataik megfogalmazásának gördülékenyebbé tételében, az már bőven elég. Azzal teljesen egyetértek, amire szerinted szükségük van, és remélem, sikerülni fog mindazt átadni. Az egyetem pedig... hát igen, talán még annak is túl nagy jelentőséget tulajdonítok. Elsőéves vagyok, megesik az ilyesmi.
      Mindenesetre jó volt ezt mástól is hallani / olvasni, köszi szépen!

      Delete