Friday, June 23, 2017

Árva ábránd

Árva vagyok a saját otthonomban,
Álommorzsák és álmatlanság között,
A véletlen szült ide, s gyerekkoromban
Még nem tudtam, mi áll mindezek mögött.

Kacagva jártam a tarka mezőket,
Ha akartam, hógolyózgattam nyáron.
Ha bántottak, átfestettem a szeplőket:
Játszótársammá lett a szó, az álom.

De kiszáradt a festék, a szavak fegyverré lettek,
A tarka mezőimet felszántották, bevetették,
Az álmaim rémületükben útra keltek:
Minden játszótársamat eltemették.

Árva lettem a saját otthonomban,
Ábrándozom éjszakáim küszöbén,
Keresem a helyem minden régi romban,
Minden járatlan sarok utcakövén.

Duzzogva kószálok a hűs városban,
Neveltje lettem minden repedésnek,
Vendégágyra leltem a lucskos árkokban,
Még sosem örültem így a kevésnek.

Esténként fehér falak riogatnak,
Mégis minden hajnalon útra kelek,
Mostohatestvére lettem minden vadnak:
Csak csendben szimatolok, amíg lehet.

Árva vagyok a saját otthonomban,
Megtáncoltat egy-egy kócos gondolat,
Mehetnék utána szemig érő porban,
Szabadulnék. A szabadság fojtogat.


No comments:

Post a Comment