Monday, February 20, 2017

Öröklét


Már nem csábít az öröklét,
Feledésbe fészkelődöm,
Még nincs tintából a vérem,
Vagy pergamenből a bőröm.

Előttem az öt perc sírnév,
Rivaldázó fotonhalom,
Álmaimmal fogócskáztam,
Kifáradtam - abbahagyom.

Nem csábít a csillogás sem,
Alagútból ki a fényig,
Kezet rázó harisnyások,
Minden steril, ami kéklik.

Mögöttem ágazik sorsom:
Összekuszálódó szálak,
Melegedem, mégis fázom -
Horgolok belőlük sálat.

Nem csábít egy könyvespolc sem,
Vagy ördögi írókörök,
Porból lettem, porrá leszek,
De a papírlap sem örök...



https://mraczdora.blogspot.ro/2017/02/oroklet.html
2012. Dóra bohóckodott a fényképezőgépével, miközben a kocsi ment,
ment, és annyit ment, hogy azóta se tudni, hol készült ez a fotó. ennyit az örökről. 




No comments:

Post a Comment