Monday, January 16, 2017

Gondolkodom, tehát...

Gondolkodom, tehát vagyok, tehát nem vagyok ide való,
veszélyes lehetek, mint a szamárbőrbe bújtatott trójai faló,
és jelenleg veszélyt jelentek rátok, amikor jelenteni láttok,
hogy vagyok, tehát gondolkodom - egy fogalmatlan zápfog.

Gondolkodom, tehát útban vagyok, tehát gondoljam magam arrébb,
pimasz grimasz egy kirakatban, mit elfed sok festett arckép,
arcátlan képzeletem feléleszt, leképzeli a sok műportréról a cukormázat:
valaki por, valaki tré lesz, vagy portré, s majd röhöghet rajta egy fél század.

Gondolkodom, tehát egyedül vagyok, és még nem tanították meg, hogy merre ityeg a fityegő,
én meg fittyet hányok rátok, lányok, mert rég nem fütyült meg az utcán egy térfigyelő (se),
így lehet, hogy nem leszek senkinek se felesége, se rokona, se ismerőse,
csak a vagány magány melegíti majd a szőrös lábam pár hűvös ezeregyéjszakán.

Gondolkodom, tehát mi vagyok, tehát mi vagyunk: a mátrixból kiordító hibák,
önmagunkat is megtagadó önhitviták, kikben összedőlt egy illúzió és három világ,
és kerget a veszett kergebirka-sereg, kiket egy gondolat bánt (hogy gondolni itt bizony nem lehet),
mi meg menekülünk, amíg tart a képzelet, ez az egy kép vezet, az álmainkba temetett ép lelet.

Gondolkodom, tehát sodor a gondolatmenet, fejemben menetelő gondolatszálkák szúrnak (farkas)szemet,
tágul a látókör, de szűkül a tűrőképesség - eddig te éltettél, gondolat - gondolj egyet, s éltess még, tessék, gondolkodtam, tehát hagyok (másokat is gondolni): két véglet, végletekben élek - gondolkodom, tehát remélek, nem látom a fényt a verssorom végén, fojtogatóan füstölt ez a kémény, és még én azt hittem, az ember addig él, ameddig tanul...
Gondolkodom, tehát gondban vagyok... akkor éljek mégis gondtalanul?

Gondolkodom, tehát vagyok, tehát nem vagyok ide való,
veszélyes lehetek (magamnak is), mint a szamárbőrbe bújtatott trójai faló...

De másképp hogy tudnád meg, mi van benne?



No comments:

Post a Comment