Friday, January 6, 2017

Keverék

A szemem szürke. De kék is.
Nem vagyok különc. De mégis.
Magyar is vagyok. Meg román is. 
Őrült is vagyok. Meg normális.
Gyűlölöm a politikát. Mégis beleszólok.
Megrémít egy felfújt léggömb. De szépek a pókok.
Csodálom a csúfot, közben szörnyülöm a szépet.
Keserűen jó a tea. Teszek bele mézet.
Szembeszáll szívemmel a szám. Egyébként meg hallgat.
Kövér vagyok. Máskor sovány. Sehogysejó alkat.
Elkerget a túl nagy tömeg. Aztán mégis hiányzik.
Lelkem üvölt legbelül, csak a hangerő hibádzik.
Logikusan gondolkodom. Elképzelek dolgokat.
Ez a magasba repít. És közben lassan fojtogat.
Kihűt a románc. De mégis felforral a szenvedély.
Megszegném a törvényt is. Csak lenne hozzá engedély.
Félek a jövőmtől. Aztán szembe kacagom.
Visszahúz a veszély. Máskor épp azt akarom.

Ellentmondunk magamnak. Egész jól egyezünk.
Ketten vagyunk bennem. Keverékből eredünk.










4 comments: